~Nóniusz
szeretetre méltó lélek kemény testben
A nóniusz fajta megalapításának ideje 1816-ra trehető, amikor a fajta alapító ménje, Nonius Senior a mezőhegyesi ménesbe került. A származásában angol telivér és normandiai vérvonalakat egyesítő mén a franciaországi Calvadosba, a rostiéres-i ménesben született., és a napóleoni háborúk egyik hadizsákmányaként került Magyarországra.
Nonius Seniort kitűnő származása miatt vették be a tenyésztésbe. Ő maga kissé aránytalan és kimondottan csúnya ló volt, arab, lipicai és Nápolyban tenyésztett spanyol vérvonalakkal egyesítve egyesítve azonban kitűnő és egységes egyedeket adott. Nonius Senior 17 évig állt a tenyésztés szolgálatában. Ez idő alatt 122 kanca és 79 mén utódot adott, melyek közül 15 egyed lett a fajta törzsménje. Ezek összesen száz tenyészévet fedeztek Mezőhegyesen.
A fajta tenyészcélja egy olyan, a hadseregben sokoldalúan hasznosítható igás- és hátasló volt, mely nagy teherbírású, stabil idegzetű, mégis kellően élénk vérmérsékletű ahhoz, hogy nagyobb távolságok viszonylag rövid idő alatt történő megtételére is képes legyen.
A fajta kiállításának kezdeti szakaszában sokszor alkalmazták az egyedek közötti rokontenyésztést, amelynek köszönhetően létrejött a nóniusz egységes jellege, de ezzel együtt fajtahibák is megmutatkoztak. Ezek elsősorban a lábszerkezet gyengeségében, az izületek lazaságába és a oaták gyakori megbetegedésében nyilvánultak meg.
A rokontenyésztés hátrányos hatásait cseppvérkeresztezésével, azaz angol telivér mének tenyésztésbe vonásával szüntettek meg. 1860-tól 1945.ig 31 angol telivér mén fedezett a nóniusztenyésztésben, ami egy egységes küllemű és genetikailag is stabil fajta létrejöttét eredményezte.
A nóniusz aranykora a 19. század utolsó harmaára tehető. A fajta ebben az időszakban számos kiállításon és szemlén szerzett értékes díjakat és elismeréseket. A mezőhegyesi nóniusz tenyésztéséért ekkor Kozma Ferenc miniszteri tanácsos volt felelős az Oszták-Magyar Monarchiában.
A második világháború után a haderőben végleg megszűnt a lovak jelenléte. A nóniusz szerepe módosult: az Alföld széles körben elterjedt igáslova lett. Ettől az időszaktól kezdve került a fajta egyre több egyede a ménestől független gazdaságokhoz, melyek a későbbiekben fontos szerepet játszottak a fajta génmegőrzésében is.
Az 1970-es években próbálkoztak a nóniusz sport irányú tenyésztésbe vonásával is, ez azonban a fajta jellegzetességi miatt nem lett sikeres. Miután a ló mezőgazdaságban való használata is háttérbe szorult, a mai nóniusz tenyésztési célja elsősorban a génmegőrzés.
A nóniusznak két fajtája létezik: a nagyobb, általában fekete színű mezőhegyesi, valamint a szikár, általában paj vagy sötétpej hortobágyi nóniusz.
Ma Mezőhegyesen és Hortobágyon kívül Romániában, Jugoszláviában, Szlovákiában és Bulgáriában található még fajtatiszta nóniusz lóállomány.
Vérmérséklet: melegvérű
Marmagasság bottal: 155-165 cm
Szín: fekete, pej, sötétpej
Felépítés: arányos testfelépítés, kos- vagy félkosfej, közepes nyak, széles szügy, erős, hosszú vagy középhosszú hát, erős, viszonylag rövid far, száraz inak és izületek
Jellemzők: nem túl gyors, de nagy tehetbírású, intelligens, barátságos és nyugodt
Hasznosítás: igáslóként, fogatban és nyereg alatt
Származási hely: Magyarország, Mezőhegyes
Eredet: 19.század
Élettere: kontinentális éghajlat, alföldi legelők