~Nóniusz

szeretetre méltó lélek kemény testben

 

A nóniusz fajta megalapításának ideje 1816-ra trehető, amikor a fajta alapító ménje, Nonius Senior a mezőhegyesi ménesbe került. A származásában angol telivér és normandiai vérvonalakat egyesítő mén a franciaországi Calvadosba, a rostiéres-i ménesben született., és a napóleoni háborúk egyik hadizsákmányaként került Magyarországra.

Nonius Seniort kitűnő származása miatt vették be a tenyésztésbe. Ő maga kissé aránytalan és kimondottan csúnya ló volt, arab, lipicai és Nápolyban tenyésztett spanyol vérvonalakkal egyesítve egyesítve azonban kitűnő és egységes egyedeket adott. Nonius Senior 17 évig állt a tenyésztés szolgálatában. Ez idő alatt 122 kanca és 79 mén utódot adott, melyek közül 15 egyed lett a fajta törzsménje. Ezek összesen száz tenyészévet fedeztek Mezőhegyesen.

A fajta tenyészcélja egy olyan, a hadseregben sokoldalúan hasznosítható igás- és hátasló volt, mely nagy teherbírású, stabil idegzetű, mégis kellően élénk vérmérsékletű ahhoz, hogy nagyobb távolságok viszonylag rövid idő alatt történő megtételére is képes legyen.

A fajta kiállításának kezdeti szakaszában sokszor alkalmazták az egyedek közötti rokontenyésztést, amelynek köszönhetően létrejött a nóniusz egységes jellege, de ezzel együtt fajtahibák is megmutatkoztak. Ezek elsősorban a lábszerkezet gyengeségében, az izületek lazaságába és a oaták gyakori megbetegedésében nyilvánultak meg.

A rokontenyésztés hátrányos hatásait cseppvérkeresztezésével, azaz angol telivér mének tenyésztésbe vonásával szüntettek meg. 1860-tól 1945.ig 31 angol telivér mén fedezett  a nóniusztenyésztésben, ami egy egységes küllemű és genetikailag is stabil fajta létrejöttét eredményezte.

A nóniusz aranykora a 19. század utolsó harmaára tehető. A fajta ebben az időszakban számos kiállításon és szemlén szerzett értékes díjakat és elismeréseket. A mezőhegyesi nóniusz tenyésztéséért ekkor Kozma Ferenc miniszteri tanácsos volt felelős az Oszták-Magyar Monarchiában.

A második világháború után a haderőben végleg megszűnt a lovak jelenléte. A nóniusz szerepe módosult: az Alföld széles körben elterjedt igáslova lett. Ettől az időszaktól kezdve került a fajta egyre több egyede a ménestől független gazdaságokhoz, melyek a későbbiekben fontos szerepet játszottak a fajta génmegőrzésében is.

Az 1970-es években próbálkoztak a nóniusz sport irányú tenyésztésbe vonásával is, ez azonban a fajta jellegzetességi miatt nem lett sikeres. Miután a ló mezőgazdaságban való használata is háttérbe szorult, a mai nóniusz tenyésztési célja elsősorban a génmegőrzés.

A nóniusznak két fajtája létezik: a nagyobb, általában fekete színű mezőhegyesi, valamint a szikár, általában paj vagy sötétpej hortobágyi nóniusz.

Ma Mezőhegyesen és Hortobágyon kívül Romániában, Jugoszláviában, Szlovákiában és Bulgáriában található még fajtatiszta nóniusz lóállomány.

 

Vérmérséklet: melegvérű

Marmagasság bottal: 155-165 cm

Szín: fekete, pej, sötétpej

Felépítés: arányos testfelépítés, kos- vagy félkosfej, közepes nyak, széles szügy, erős, hosszú vagy középhosszú hát, erős, viszonylag rövid far, száraz inak és izületek

Jellemzők: nem túl gyors, de nagy tehetbírású, intelligens, barátságos és nyugodt

Hasznosítás: igáslóként, fogatban és nyereg alatt

Származási hely: Magyarország, Mezőhegyes

Eredet: 19.század

Élettere: kontinentális éghajlat, alföldi legelők

 

 

Oldal: ~Nóniusz
I love horses~ itt mindent megtalálsz ami lovas!!:D - © 2008 - 2024 - ilovehorsees.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat